Az Európai Unió (EU) jelentősen megemelte és előrehozta napenergia-kiépítési céljait aktualizált REPowerEU stratégiája részeként, amelyet úgy alakítottak át, hogy a blokk fosszilis tüzelőanyagoktól, és különösen az orosz gáztól való függőségének leküzdését célozza meg.
Az Európai Bizottság (EB), amely ma a REPowerEU stratégia mellett kiadta az EU napenergia-stratégiáját, most 320 GWac/400 GWdc napelem kiépítését tűzi ki 2025-re, és csaknem 600 GWac/740 GWdc-t 2030-ra, bár ez még mindig nem éri el azt a mennyiséget, amelyet egyes államok és iparági szervezetek terjesztettek elő.
A stratégia korábbi tervezetei 2028-ra körülbelül 300 GW napenergiát, 2030-ra pedig 500 GW-ot tűztek ki célul, ahogyan azt a PV Tech a múlt héten jelentette.
Az EB az orosz gáztól való függőségének eloszlatására irányuló célkitűzésére hivatkozva kijelentette, hogy „a napenergia lesz ennek az erőfeszítésnek a vezére”, és „a napenergia tömeges alkalmazását” szorgalmazta. Ez azt jelenti, hogy ebben az évtizedben az EU-nak évente átlagosan körülbelül 45 GW-ot kell telepítenie, ami jóval meghaladja a jelenlegi értékeket.
A stratégia teljes egészében itt olvasható.
Kezdeményezések az új célok elérése érdekében
Az EU négy különálló kezdeményezésen keresztül kívánja elérni új céljait. Először is a nagyobb mértékű tetőtéri kiépítés ösztönzésével a kontinensen az European Solar Rooftops Initiative révén, amelyet a SolarPower Europe kereskedelmi szervezet már várt is a frissített stratégiától, miután sok éven át szorgalmazta.
Az EB által „alacsonyan csüngő gyümölcsként” jellemzett tetőtéri napenergia-engedélyeket legfeljebb három hónapra rövidítik le. Az EB rendelkezéseket fog elfogadni annak biztosítására is, hogy minden újonnan készült épület „napenergia-kész” legyen.
Ezenkívül az EB 2026-ig kötelezővé teszi a tetőtéri napelemek telepítését minden új, 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű középületben és kereskedelmi épületben, valamint 2027-től minden meglévő, 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű középületben és kereskedelmi épületben 2029-től pedig minden új lakóépületben.
Ez, a tagállamok egyedi, valamint az EU-val közös intézkedéseivel együtt felgyorsítaná a tetőtéri telepítéseket, és a megvalósítás első éve után 19 TWh-val növelné a villamos energiát, ami 36%-kal több, mint a Fit for 55 terv szerint várt mennyiség, amelyet a napenergiával foglalkozó érdekelt felek az ukrajnai orosz inváziót követően elvetettek.
A terv második része az engedélyezési folyamatok ésszerűsítése és egyszerűsítése a telepítés felgyorsítása érdekében. Amint arról a PV Tech a kiszivárgást követően már beszámolt, az EU létrehoz majd bizonyos területeket a napelemek telepítéséhez, ahol „egyszerűbb és gyorsabb” lesz az engedélyezési folyamat. A kiszivárgást követően azt jelentették, hogy a folyamat hosszát egy évben határoznák meg, de a friss dokumentum nem tesz említést az időkeretekről.
Továbbá a szervezet hangsúlyt fektetett többféle földhasználati rendszerre, például az agrofotovoltaikus rendszerekre és az úszó napenergiára, valamint a korábbi ipari vagy bányászati területek újbóli felhasználására, mint arra való lehetőségekre, hogy tovább bővítsék a napenergia kiépítését a szárazföldhöz vagy a tengerhez való hozzáférés kiterjesztésével.
Harmadik lépésben az EU foglalkozni fog a napenergia-iparban tapasztalható szakképzettség-hiánnyal, hogy biztosítsa a projektek gyors és minőségi megvalósítását. Az EU napelem-szektora 357 000 teljes munkaidőnek megfelelő (közvetlen és közvetett) állásban foglalkoztatott embereket 2020-ban, és ez a szám 2030-ra várhatóan legalább megduplázódik az EB szerint, amelynek a telepítési állások 80%-át teszik ki.
„Már most is hiányzik a szakképzett munkaerő” – jegyzi meg a stratégia, hozzátéve, hogy ez a szűk keresztmetszet „gyorsan elhatalmasodhat”, ha nem kezelik. Erre való válaszként a készségfejlesztési paktum keretében létrehoznak majd egy nagyszabású uniós készségpartnerséget a szárazföldi megújuló energiák, köztük a napenergia területén.
A terv negyedik, és egyben utolsó része egy európai napelemes ipari szövetség létrehozását tartalmazza, amelynek célja, hogy elősegítse egy rugalmas ipari napenergia-értéklánc innováció által vezérelt kiterjesztését az EU-ban, különösen a napelem gyártási szektorban, amelyre az alábbiakban külön térünk ki.
Az uniós napelemgyártás hiányosságainak kezelése
A stratégia közzététele előtt sok szó esett arról, hogy az unió támogatja a helyi gyártást, és néhány iparági szereplő párhuzamot vont az Európában és más joghatóságokban, különösen az Egyesült Államokban és Indiában elérhető támogatások között.
A mostani stratégia valószínűleg csalódást fog okozni azoknak, akik a napenergia-gyártás pénzügyi ösztönzői (azaz adójóváírások) mellett érveltek, ugyanis nagyrészt másra helyezi a hangsúlyt, alternatív támogatásokon keresztül.
A stratégia elkötelezett amellett, hogy az unió a Horizont Europe programon keresztül folytatja a napenergia-technológiák kutatásának és innovációjának támogatását, különös tekintettel a heterojunkciós cellákra, perovszkitokra és tandem napelem cellákra. A közelgő 2023–2024-es munkaprogram egy új kiemelt kezdeményezést tartalmaz majd a napenergiával kapcsolatos kutatás és innováció támogatására.
Ami a kereskedelmi gyártást illeti, a stratégia nagy része az ellátási lánc ellenálló képességére összpontosít, szót ejtve arról, hogy jelentősebb forrásokra van szükség az olyan anyagok tekintetében mint a szilícium és a poliszilícium, valamint olyan alkatrészek, mint az öntvények, waferek és cellák esetében is. A stratégia az Európai Uniót a napenergia értékláncának „több kritikus gyártási és összeszerelési lépésében részt vevő kis szereplőként” írja le.
„Ha az EU-központú gyártás szűkösségét nem orvosolják, az várhatóan csökkenti majd az EU versenyképességét a kutatás és innováció terén, amely területen gyakran szükséges a gyártási klaszterek közelsége” – mondja ki a stratégia.
Az erre a hiányosságra adott válasz az EU Solar PV Industry Alliance létrehozása, amely az Európai Napenergia Kezdeményezés hátterében indult el, és célja, hogy 2025-ig 20 GW-os napelem-gyártást hozzon létre Európában.
A szövetség célja, hogy összehozza az érdekelt feleket, többek között, de nem kizárólagosan az ipari szereplőket, kutatóintézeteket és fogyasztói szövetségeket, hogy azonosítsák és koordinálják a befektetési lehetőségeket és projekteket. Kidolgozásra kerül az olyan területek koordinációs kerete, mint az innováció és a technológia, az ellátási lánc, a pénzügy, a szabályozás és a készségek, valamint a szövetség fel kívánja térképezni az iparág pénzügyi támogatásának elérhetőségét.
A stratégia azonban rámutat a már meglévő mechanizmusokra is, például az InvestEU-ra, az EU Innovációs Alapjára, valamint a blokk fellendülését és ellenálló képességét növelő, illetve kohéziós politikai alapokon keresztül történő finanszírozásra, amelyek támogatni tudják az európai feldolgozóipari beruházásokat.
Az EB egy gyártólétesítményekre vonatkozó engedélyezési eljárásokhoz való útmutatást is fog készíteni.
